Kívülről szemlélve az, ami a pszichológusnál történik nagyban hasonlít egy baráti beszélgetésre: két ember nagyjából egymással szemben ül, egyikük beszél, a másik hallgatja és időnként megszólal vagy kérdez valamit. A terápiás beszélgetés számos eleme megtalálható a mindennapi kapcsolatokban: egymás meghallgatása, megnyugtatása, a másikkal való együttérzés a hétköznapi tudás része. Felmerülhet a kérdés, hogy mit tud nyújtani a terapeuta, amit egy odaforduló barát nem.
Segítői szerepünkben is erre a konfliktusokról, nehézségekről, félelmeinkről kialakult mindennapi tudásra támaszkodunk. A pszichológusok segítésről való szakmai tudása abban különbözik a segítésről való köznapi tudástól, hogy más elrendezésben jelenik meg. Baráti kapcsolatokban gyakran a segítő és a segítségkérő is része ugyanannak a konfliktusnak. A terápiás helyzet keretei (idő, gyakoriság, meghatározott hely, cél) egy olyan védett teret hoznak létre, ahová a kliens behozhatja a feszültségeit, konfliktusait, akár kevésbé jól működő, sérült részeit, anélkül, hogy a kapcsolati következményektől tartania kéne. Ilyen következmény lehet, hogy a hozott probléma túlterheli a kapcsolatot, ami újabb konfliktushoz, csalódáshoz vezet.
A kereteket tartó terapeuta fenntartja szakmaiság és az intimitás egyensúlyát, ezáltal olyan teret hoz létre, ami eltér a mindennapi kapcsolatoktól, ugyanakkor nem helyettesíti azokat. A dolog visszafelé sem működik: a terápiás tudás személyes kapcsolatokban alkalmazva (barátok, családtagok körében) általában nem segít. A terápiás kapcsolat kizárólagos célja a javulás létrehozása a páciens tüneteiben, személyiségében, életminőségében a változás által. Számos élethelyzetben elég jó útmutatást, vigaszt tud adni egy barát vagy támogató közösség, azonban egy ponton ez kevés, a környezet érzelmi terhelhetősége pedig véges.
A terápiás kapcsolat fontos eleme, hogy itt nem valósul meg a kölcsönösség: a segítő szakember empátiája azt feltételezi, hogy a segítő képes tartósan átlépni a belső értékrend szerinti világba, a kliens szemszögéből nézni a hozott problémára, miközben kívül is marad, érzelmileg pedig olyan mértékben vonódik be, hogy meg tudjon maradni segítői szerepében. Ezt a beállítódásváltást a baráti kapcsolatok egyoldalúan hosszú távon nem bírják el. A pszichoterápia ott lép be, ahol más segítő megoldások nem hoznak eredményt.
Felhasznált irodalom: Szőnyi Gábor szerk. (2015). A pszichoterápia tankönyve. Medicina, Budapest
Eredeti megjelenés:
Vados Anna tanácsadó szakpszichológus 
Hozzászólás